Eryan

„Nem emlékszem, mikor kezdődött.
Csak arra, hogy minden mozdulat visszhangot hagyott maga után, mintha az idő nem engedné el önmagát.
Azt mondják, volt kezdet.
De én láttam a forrást, és tudom, hogy a kezdet csak az első emlék volt.”

Nem mozdultam, mert nem volt hova.
Minden irány önmagába zárult, minden pillanat önmagát ismételte.
Az idő, mint egy végtelen lélegzet, tágult és szűkült bennem,
és én nem tudtam, melyik vagyok: a lélegzet vagy a csend közte.